Hurezi kolostor (Horezu kolostor)

Lenyűgöző bevezetés és egyetemes érték

Oltenia szívében, ahol a Căpățânii-hegység csúcsai az ég felé emelkednek, és ahol egy tágas tisztás csendjét csak a huhurez madarak — azok a éjszakai bagolyfélék, amelyek kiáltása a hely nevét adta — éneke zavarja meg, ott emelkedik a 17. század végi európai művészet egyik legragyogóbb alkotása: a Hurezi kolostor, amelyet Horezu kolostor néven is ismernek. A Romanii de Jos faluban található, mindössze néhány kilométerre északra Horezu városától és körülbelül ötven kilométerre nyugatra Râmnicu Vâlcea városától, a DN 67-es főúton, amely Râmnicu Vâlcát köti össze Târgu Jiu-val, ez az alapítvány nem csupán a mártír fejedelem, Constantin Brâncoveanu legjelentősebb alkotása, hanem egyedülálló műemlék a világ kulturális örökségében, amelyet 1993-ban felvettek a rangos UNESCO Világörökségi Listára.

Az európai utazó számára, aki először lép át a hatalmas, vaspántokkal díszített, eredeti 17. századi formájában megőrzött fa kapun, az élmény elsöprő. A szem előtt egy kivételes koherenciájú és eleganciájú építészeti együttes bontakozik ki, amely ötvözi az ezeréves bizánci hagyományt az olasz reneszánsz kifinomultságával és a barokk díszítő bőségével, egy olyan szintézisben, amelyet a művészettörténészek joggal neveztek „havasalföldi reneszánsznak" vagy „román reneszánsznak". Az UNESCO 1993-as bejegyzése hivatalosan is elismerte azt, amit az európai utazók és tudósok évszázadok óta tudtak: a Hurezi kolostor az emberi alkotás remekműve, figyelemre méltó építészetének tisztasága és egyensúlya, a faragott részletek gazdagsága, a vallási kompozíciók kezelése, a votív portrék és a díszítő festészeti művek révén.

Ennek a helynek az egyetemes értéke azonban nem korlátozódik művészi dimenziójára. A Hurezi kolostor egy olyan korszak élő tanúja, amikor Délkelet-Európa a nagy birodalmak — az Oszmán, a Habsburg és az Orosz — összecsapásának terepe volt, és amelyben egy havasalföldi fejedelem, Constantin Brâncoveanu diplomácia és kultúra révén sikerült egy vazallus tartományt európai léptékű szellemi és művészeti központtá alakítania. Itt született a brâncoveni stílus, Románia egyetlen valóban eredeti művészeti stílusa, amely 1800 után is befolyásolta Havasalföld építészetét, festészetét és szobrászatát. Itt működött egy festőiskola, amely egy időben minden alkotóerőt maga köré gyűjtött, egy másolóiskola, amely kivételes kéziratokat állított elő, és egy humanista könyvtár, amely egyedülálló volt Délkelet-Európában a 18. század elején — egy olyan könyvtár, amely Bázelben és Párizsban nyomtatott műveket, XIV. Lajos korabeli görög-latin kiadásokat őrzött, és olyan kéziratokat, amelyek összekötötték a bizánci hagyományt Nyugat-Európa nagy humanista áramlataival.

Történelmi gyökerek és jelentős európai kapcsolatok

Ahhoz, hogy teljes mértékben megértsük a Hurezi kolostor nagyságát, be kell hatolnunk a 17-18. század fordulójának európai történelmi kontextusába, egy mély politikai, vallási és kulturális átalakulásokkal teli időszakba. Abban az időben Havasalföld — egy keresztény ortodox fejedelemség, amely az Oszmán Birodalom fennhatósága alatt állt — Constantin Brâncoveanu vezetése alatt állt, aki kora egyik legügyesebb diplomatája volt. Uralkodása, amely 1688 és 1714 között tartott, a románok történetében példátlan dicsőség és kulturális virágzás korszaka volt, összehasonlítható az olasz reneszánsz aranykorával vagy az angliai Erzsébet-korszakkal.

Constantin Brâncoveanu a világ embere volt, akit az európai humanizmus szellemében nevelt Constantin Cantacuzino sztolnik, korának egyik legnagyobb tudósa, aki a bizánci császári dinasztia, a Cantacuzino család leszármazottja volt. Anyja, Stanca révén, aki Constantin Cantacuzino sztolnik postelnic lánya volt, a fiatal herceg rokonságban állt a bizánci császárokkal, neveltetésével pedig a nagy európai udvarokkal. Részben megőrzött levelezése diplomáciai kapcsolatokat tár fel a bécsi császárokkal (Habsburgok), az orosz cárral, Franciaország királyával (XIV. Lajos), Lengyelország királyával, a Velencei Köztársasággal, a római pápa suverén pápával, a konstantinápolyi, alexandriai, antiókiai és jeruzsálemi ortodox pátriárkákkal, görög tudósokkal és a nagyhatalmak (angol, holland, habsburg és velencei) konstantinápolyi akkreditált követeivel.

Stratégiailag az Oszmán Birodalom és a keresztény nyugati világ határán elhelyezkedve Havasalföld kulcsszerepet játszott az európai politikában. Brâncoveanu figyelemre méltó egyensúlypolitikát folytatott az Oszmán Porta között, amely adót és alávetettséget követelt tőle, és a keresztény hatalmak között — különösen a Habsburg Monarchia, amely éppen visszaszerezte Magyarországot és Erdélyt az oszmánoktól, valamint a Fekete-tenger felé terjeszkedő cári Oroszország között. Ez a kifinomult diplomácia, amely kiterjedt ügynökök és futárok hálózatára alapult, Brâncoveanut a külpolitika mesterévé tette, „az arany hercege" (altın bey) melléknevet kapva azokért a hatalmas összegekért, amelyeket az oszmán tisztviselőknek adott, hogy biztosítsa trónját.

Az alapítvány helyéül választott hely a Brâncoveanu család birtoka volt, amelyet Constantin 1685-ben vásárolt meg, három évvel trónra lépte előtt, amikor még nagy spahiként (Mare Spătar) viselte a tisztséget. Ott már létezett egy remetelak Szent János Keresztelő tiszteletére, amelyet János igumen gondozott. Uralkodása második évében, 1690-ben Brâncoveanu letette az új kolostor alapkövét, ahogy az alapító okirat szól: „Uralkodásunk második évében alapkövet tettünk és elkezdtük építeni a kolostort...". Az építkezések 1690 és 1697 között zajlottak, az alapító rokonai felügyelete alatt: először Pârvu Cantacuzino nagy sztolnik, aki egyszerre volt építész és templomfestő, aki 1691-ben elhunyt, helyét Cernica Știrbei vette át, aki korábban nagy fegyvermester volt.

A mesterek, akik ezt a remekművet alkották — Manea, a kőművesek elöljárója, Istrate ács és Vucasin Caragea kőfaragó — a nagytemplom előcsarnokában festményben örökítették meg őket, bizonyítva az alapító elismerését művészetük iránt. Őket Brâncoveanu egyetemes szelleme és vágya hajtotta, hogy egy olyan „fejedelmi lavrát" hozzon létre, amely versenyezzen a keresztény Kelet nagy kolostoraival — az Athosz-heggyel, a Sínai-heggyel, a konstantinápolyi és jeruzsálemi kolostorokkal.

Brâncoveanu kegyessége nem ismert határokat. Pénze és adományai elárasztották a Kelet összes ortodox pátriárkáját és kolostorát. Az Athosz-hegyen kilencet finanszírozott a húsz athoszi kolostor közül, köztük a Nagy Lavrát is. Templomokat épített vagy újított fel a Sínai-hegyen (Szent Katalin, 1700), Konstantinápolyban (Szent Miklós a Galata negyedben, Panaghia, 1697; Panaghia Camariotissa Halki szigetén), Proti szigetén (Urunk színeváltozása, 1703), Trapezuntban (Sumela kolostor), Grúziában, Epiruszban, Libanonban. Ez a mecénási tevékenység Brâncoveanut a kelet-európai nagy keresztény alapítók sorába helyezi, a moszkvai cárok vagy a lengyel királyok mellé, védve az ortodoxiát az oszmán nyomással, de a katolikus uniózással és az erdélyi református protestantizmussal szemben is.

Ami a Hurezi kolostort valóban európai műemlékké teszi, az éppen ez a kulturális szintézis, amelyet megtestesít. A brâncoveni stílus, amely itt született, híd a Nyugat és a Kelet között. Építészete ötvözi az olasz reneszánsz rendezőelveit — az arányosságot, a világos geometriát, a szimmetriát — az Athosz-hegyi nagy kolostorok tipikusával, valamint velencei és oszmán hatásokkal. A legerősebb hatás, amely gazdagítja a korszak poszt-bizánci hagyományát, az úgynevezett Italo-krétai iskola gyakorolta, amelyet Kréta szigetén fejlesztettek ki a velencei uralom idején, és amely nyugati késő reneszánsz és barokk elemeket hozott az ortodox művészetbe.

A nagytemplom előcsarnoka, tíz faragott kőoszlopával és reneszánsz stílusból ihletett oszlopfőivel a Canal Grande velencei palotáinak loggiáira emlékeztet — a Ca' d'Orora vagy a lagúna partján álló palotákra —, míg a háromkaréjos boltívek és a fonott növényi motívumok díszítése oszmán és perzsa hatásokat árul el. A falfestészet, amelyet 1692 és 1694 között készített a görög mester, Constantinos — a híres hurezi festőiskola alapítója — Ioan, Andrei, Stan, Neagoe és Ioachim mellett, egyedülálló fúziót mutat a bizánci ikonográfiai hagyomány és az olasz reneszánsz esztétikája között, krétai művészetből ihletett ruházatú alakokkal, nyugati barokk növényi díszítésekkel gazdagítva.

Ez a hurezi festőiskola egy időben minden helyi alkotóerőt maga köré gyűjtött, életre hívva egy áramlatot és egy művészközösséget, amelynek keretében kikristályosodott a brâncoveni stílus. Innen a Hurezinél képzett mesterek mentek el festeni Polovragi, Mamu, Surpatele, Cozia, Govora kolostorait, valamint a Feldelșoiu és Sărăcinești remetelakokat, elterjesztve egész Olteniában és Havasalföldön azt a művészeti nyelvet, amely ebben a kárpátaljai tisztáson született.

A kolostor könyvtára, amelyet az alapító és az ott élő tudósok gyűjtöttek össze, a 18. század elején Délkelet-Európa egyik leggazdagabb és legértékesebb könyvtára volt. Tartalmazta az ókor klasszikus műveit — Homérosz Odüsszeiáját (bázeli nyomtatás, 1541), Euripidész tragédiáit (Bázel, 1551), a Justinianus I. által Codexéhez hozzáadott Novellae-t (Párizs, 1568) —, bizánci történetírók műveit (Anna Komnéné, Laonic Chalcocondil, Ioan Zonaras, Konstantin Manasses), XIV. Lajos korabeli görög-latin kiadásokat Du Cange gyűjteményéből, valamint 38 kéziratot és 393 különböző nyelvű nyomtatott könyvet, amelyeket Gr. A. Tocilescu tudós 1885-ben emelt ki a Nemzeti Múzeum számára. Ezek között voltak Brâncoveanu híres naptárai 1693-ból, 1695-ből, 1701-ből és 1703-ból, valamint egy szép emlékkönyv. Egy 1708-as felirat a könyvtár épületének ajtaja fölött így szól: „Léleknek kívánt táplálék könyvtára, ez a könyvek háza bölcs gazdagságra hív". Ez a könyvtár egyedülálló volt Délkelet-Európában a 18. század elején, egy valódi humanista központ, amely összekötötte a bizánci hagyományt Nyugat-Európa nagy szellemi áramlataival.

Nem utolsósorban meg kell említeni a közvetlen nyugati művészi hozzájárulást: Brâncoveanu portréját, amelyet a velencei Alessandro dalla Via készített, aki Velencében tevékenykedett, a fejedelmet a korai barokk kor uralkodóinak tipikus pózában ábrázolja, keleti elemekkel a ruházatában — bizonyítva azt az érdeklődést, amelyet az európai udvarok mutattak e havasalföldi fejedelem iránt. Egyébként Brâncoveanu kapcsolatban állt számos európai művésszel és értelmiségivel, és bukaresti és hurezi udvarában olasz, görög és román földi mesterek tevékenykedtek.

Építészeti remekmű és művészeti örökség

A hurezi kolostoregyüttes körülbelül három hektáron terül el, és Havasalföld legnagyobb megőrzött középkori építészeti együttese, egyedülálló nem csupán a román építészetben, hanem Délkelet-Európa építészetében is. Az együttes több komponenst foglal magában, mindegyik kivételes művészi értékű, egységes építészeti koncepcióban elrendezve, amely majdnem egy keresztet formál — a nagytemplom középen, a többi kultikus hely a négy oldalon.

A nagytemplom, amelynek védőszentjei Szent Konstantin és Szent Ilona császárok — május 21-én ünneplik, a védőszent választása szorosan kötődik az alapító nevéhez —, 1690 és 1693 között épült trilobátus alaprajzon, a curtea de argeși püspöki templom modelljét fejlesztve tovább elegánsabb formák irányába. A felszentelés 1693. szeptember 8-án történt Teodosie metropolita jelenlétében. A templom 32 méter hosszú és 14 méter magas, két magas sokszögű toronnyal — egy a hajón és egy az előcsarnokon. A sajátos és újszerű elem a nyitott előcsarnok, amelyet tíz rövid kőoszlop támaszt, reneszánsz stílusból ihletett korinthoszi oszlopfőkkel, ívekkel összekötve, amelyeket fadarabok kötnek össze. Az ívek fölött három gömbsüveg alkotta boltozat található, a bejárat fölött pedig a harangtorony emelkedik, amely négy történelmi harangot rejt, 300 és 1000 kilogramm közötti súlyokkal, három közülük az uralkodó nevét viseli feliratozva.

A templom homlokzatai egymás fölé helyezett keretekkel díszítettek, gazdag öv választja el őket, és fonott kötél motívummal díszített ablakokkal. A bejárat ajtójának kerete faragott márványból készült, a felirat pedig Havasalföld címerét és a Cantacuzino család címerét tartalmazza. A templom belsejében értékes falfestmény-együttes található, amelyet 1692 és 1694 között készítettek, és amelyet Délkelet-Európa egyik legfontosabb poszt-bizánci freskóegyüttesének tartanak. A festmény jeleneteket tartalmaz az Ó- és Újszövetségből, egyetemes zsinatokat, szenteket, és figyelemre méltó módon votív táblákat, amelyek az alapító Constantin Brâncoveanut és egész családját ábrázolják — a pronaosz keleti falán, a Brâncoveni bojár a nyugati falon jobbra, a Cantacuzino bojár pedig a nyugati falon balra. E votív portrék egyedülálló galériája széles politikai látókörű és tudós embereket mutat be, Șerban vajdától és Constantin Cantacuzino sztolniktól egészen Constantin Brâncoveanuig és tanult fiaiig.

A templom belsejében található a felbecsülhetetlen, hársfából faragott és arannyal bevont ikonosztáz, egy páratlan értékű mű, amely annak köszönhető, hogy megőrizték az alapító korabeli eredeti ikonokat. A monumentális kárpit, amelyet 1694-ben készítettek, Maria Brâncoveanu úrnő, az uralkodó feleségének adománya. Az ikonosztáz mellett kiemelkedik a szépen faragott fából készült fejedelmi szék (trón), amely a Cantacuzinók címerét viseli, a stallumok és egy gazdag polikandrum, mind az alapító korából. Az ezüst gyertyatartók — amelyek közül egyet Velencéből, egy másikat Bécsből hoztak — szintén Maria úrnő adományai, minden karjukon egy strucctojással. A templomban található még egy ezüstből és drágakövekből készült ereklyetartó is, amely szentek ereklyéit őrzi — Szent Pantaleimon, Szent András apostol, Szent Prokopiosz, Szent Merunia —, amelyeket maga az uralkodó vagy Filip Diaconus hozott.

A templomot a Brâncoveanu család és nemzetsége temetkezési helyévé szánták. Az előcsarnokban egy lenyűgöző, márványból készült síremlék található, faragott fedőlappal, amelyet az alapító fejedelem számára készítettek, de amely soha nem teljesítette rendeltetését — Brâncoveanut ugyanis titokban temették el a bukaresti Szent György templomban (ereklyéinek egy részét 2014-ben hozták Hurezibe, a mártírium 300. évfordulóján). A kolostor első sztarece, Ioan arhimandrita a főtemplomban van eltemetve.

A betegház (a kórház temploma), amelyet Maria úrnő alapított 1696-ban és 1699-ben fejezett be, Preda Nicolae és Ianache román mesterek festették ki. Egyszerű téglalap alaprajzú, sokszögű apszisú oltárral és egy ugyancsak sokszögű toronnyal, amely kocka alakú alapon áll. A nyugati oldalon nyitott előcsarnok található, kőoszlopokon, a freskófestmény, amelyet Preda és Marin készített 1696-1697-ben, optimális állapotban őrződött meg. Az ikonográfiai témából nem hiányoznak Szent Konstantin és Szent Ilona császárok, valamint a Brâncoveanu család ábrázolásai sem.

A Szent Apostolok remetelak, amely körülbelül 50 méterre északra található a nagytemplomtól, 1698-ban alapította Ioan arhimandrita sztarec, és 1700-ban festette ki Iosif és Ioan. A Szent István remetelak, amelyet 1703-ban emeltek az uralkodó nagyobbik fia után kapott nevéről, Ianache, Istrate és Harinte festette ki. A paraklisz, amely a nyugati oldal közepén található és 1697-ben épült, a brâncoveni korszak egyik legreprezentatívabb műemlékének számít, figyelemre méltó freskófestménnyel, amelyet Preda és Marin mesterek készítettek.

Különleges építészeti díszítmény, egyedülálló az összes román kolostorban, Dionisie Bălăcescu pavilonja, amelyet 1725 és 1753 között emelt Dionisie Bălăcescu igumen, egy tehetséges sztarec és valódi alapító, művészetszerető. Iosif kőfaragó készítette, a pavilon a cellák nyugati oldalán, a déli végénél helyezkedik el, és faragott kőoszlopokkal és korlátokkal díszített, gazdagon díszített növényi motívumokkal — egy valódi kőcsipke, amelybe címerjelvények vannak beágyazva. Térben és szobrászatilag barokk szellemben megoldott pavilon modell lett, amely a poszt-brâncoveni művészetet és építészetet illusztrálja.

A korábbi fejedelmi házakban — amelyek a déli oldalon, az emeleten találhatók, szépen ívelt, gömbsüveges boltozatú termekkel, hosszú íveken nyugvó monumentális, faragott oszlopfőkkel és alapokkal ellátott kőoszlopokon — ma kivételes múzeumi gyűjtemény látható. A Hurezi kolostor egyházi múzeuma, három teremben berendezve, régi fatáblás ikonokat, ritka könyveket, ezüst gyertyatartókat, liturgikus szöveteket, hímzéseket és egyéb kultikus tárgyakat őriz, többségük a 16-19. századból származik. A kivételes darabok között szerepel egy hurezi hímzőműhelyben készült epitrachelion, hat regiszterrel díszítve, amely a Deisist és a trónon ülő Istenanyát, Péter és Pál apostolokat Szent Konstantin és Szent Ilona császárokkal, egyházi főpapokat, a négy evangelistát és katonaszenteket, valamint Constantin Brâncoveanut Constantin és Ștefan fiaival, és Maria úrnőt Radu és Matei fiaival ábrázolja — egy pompás, gazdagon díszített, növényi és virágos motívumokkal készült mű, aranyozott ezüstfonállal és gyöngyökkel.

Legendák, személyiségek és fordulópontok

A Hurezi kolostor története elválaszthatatlanul összefonódik alapítójának, Constantin Brâncoveanu tragikus sorsával, akinek élete és halála mélyen megérintette a keresztény Kelet európai tudatát. A helyi hagyomány szerint a „Hurezi" név a huhurezektől származik — éjszakai madarak különlegesen színes tollazattal —, amelyek énekeltek azokon az éjszakákon, amikor Brâncoveanu által fizetett mesterek dolgoztak a kolostor emelésén. Azt mondják, hogy a törökök ébersége miatt az építők kénytelenek voltak többet éjszaka dolgozni, amikor csak ezeknek a madaraknak a kiáltásai hallatszottak, és a hely csendjét csak az ő énekük zavarta meg.

A nagytemplom ajtaja fölötti, részben megőrzött felirat kifejezi az alapító szent vágyát, kölcsönözve a Zsoltáros szavait: „Nem megyek be házam sátrába, nem hágok fel ágyam fekvőhelyére, nem adok álmot szemeimnek és szempilláimnak pihenést, halántékaimnak nyugalmat, amíg nem találok helyet az Úrnak és lakhelyet Jákob Istenének". Ez az ima, amelyet egy olyan fejedelem mondott, aki tudta, hogy sorsa bizonytalan az oszmán gyanakvás előtt, prófétai dimenziót nyer.

Brâncoveanu életének drámája Konstantinápolyban, az Oszmán Birodalom fővárosában teljesedett ki. 1714 áprilisában, a húsvét ünnepe körül — erősen szimbolikus időpont — az uralkodót leváltották (mazil), és Konstantinápolyba vitték egész családjával és hűséges tanácsadójával, Ianache Văcărescuval. Ott kihallgatásnak, kínzásnak és megaláztatásnak vetették alá, azzal vádolva, hogy titkos kapcsolatokat ápol a Porta ellenségeivel — a bécsi Habsburgokkal, a cári Oroszországgal, Lengyelországgal és Velencével —, levelezést folytatott Béccsel és Moszkvával, amelyeknek információkat szolgáltatott az oszmánokról, birtokokat vásárolt és palotákat építtetett külföldön, pénzt helyezett el bécsi és velencei bankokban, és még saját arcképét viselő pénzérméket is veretett.

1714. augusztus 15-én, azon a napon, amikor betöltötte 60. életévét — és amely egybeesett Mária mennybemenetelének ünnepével, hurezi alapítványa védőszentjével — Constantin Brâncoveanut Konstantinápolyban lefejezték, négy fiával együtt: Constantinnal (20 éves), Ștefannal (18 éves), Radúval (11 éves) és Mateivel (3 éves), valamint Ianache Văcărescu tanácsadóval. A kivégzés előtt kegyelmet ajánlottak nekik, ha hajlandók áttérni az iszlámra — ezt az ajánlatot méltósággal visszautasították, szilárdan kitartva ortodox hitük mellett. Testüket a tengerbe dobták, és néhány hívő halász sikerült kihoznia az uralkodó testét, amelyet titokban temettek el halki szigeti alapítványában.

Ez a mártírium a Brâncoveanu családot a keresztény ellenállás szimbólumává tette az oszmán elnyomással szemben, és emlékezete élő maradt a keleti ortodox Európa tudatában. 1992 júniusában a Román Ortodox Egyház szentté avatta Constantin Brâncoveanut és négy fiát, valamint Ianache tanácsadót, augusztus 16-át állítva be ünnepnapjuknak az Ortodox Naptárban. 2014-ben, a konstantinápolyi mártírium 300. évfordulóján az uralkodó ereklyéinek egy részét Hurezibe hozták, megjelölve ezzel szellemi visszatérését ahhoz az alapítványhoz, amelyet annyira szeretett.

Az alapító halála után a kolostor zavaros időszakokat élt át. Az 1716-1718-as osztrák-török háború idején, majd az 1738-as földrengés után, és különösen az 1787-1789-es orosz-török háború idején, amikor a Román Fejedelemségek csatatérré váltak, a hurezi együttest oszmán csapatok foglalták el, akik a templomot, a betegházat és a többi remetelakot börtönné és lóistállóvá alakították át. Az eredeti freskókat feketére égette a katonák által gyújtott tüzek füstje, későbbi gondos restaurálásokat igényelve.

1827 után, amikor Grigore Brâncoveanu nagy bán, az uralkodó dédunokája elvégezte a szükséges javításokat, és Hrisant sztarec 1829 és 1854 közötti bővítései után a kolostort 1907-1912-ben, majd ismét 1954-1964-ben restaurálták. Egy nagyobb restaurálás zajlott 1960 és 1978 között, amikor a korábbi fejedelmi házakat múzeummá alakították át. 1872-ben a kolostor szerzetesközösségről apácaközösségre tért át, és ma is aktív női szerzetesi település, amelyet a szerzetesnők közössége szentül ápol.

Figyelemre méltó személyiség volt Dionisie Bălăcescu igumen (1753), akinek a nevét viselő pavilon köszönhető — egy egyedülálló építmény a román kolostori építészetben, a barokk kőművészet ragyogó példája. Egy másik emlékezetes sztarec Ioan arhimandrita volt, a kolostor első igumene, aki közvetlenül részt vett az együttes építésében, és aki megalapította a Szent Apostolok remetelakot.

Gyakorlati látogatási útmutató és a mai turista élménye

A Hurezi kolostor ma aktív szerzetesi település, apácaközösség, amely nyitva áll a világ minden látogatója előtt. Az európai utazónak, aki szeretné felfedezni ezt a világörökségi műemléket, az élmény már a DN 67-es főúton kezdődik, amely Râmnicu Vâlcát köti össze Târgu Jiu-val. Horezu város kijáratánál — amely világszerte ismert kerámiai hagyományáról, amely szintén az UNESCO szellemi kulturális örökségének része — a jelzőtáblák Romanii de Jos falu és a Kolostor utca felé vezetnek. A megközelítés minden személygépkocsival könnyű, és parkolás áll rendelkezésre a bejáratnál, bár hétvégén, ünnepnapokon és a turisztikai szezonban zsúfolt lehet.

A kolostor udvarára való belépés ingyenes, az önkéntes adományokat szívesen fogadják, és hozzájárulnak az együttes fenntartásához. Kis díjat számítanak fel a belső fotózásért (körülbelül 5 lej). A látogatási idő általában naponta 8:00-20:00 között nyáron és 9:00-17:00 között télen, a múzeum — amely a déli oldalon, az emeleten található korábbi fejedelmi házakban van — nyitvatartása tájékoztató jelleggel 09:00 és 19:00 között van, ajánlott érkezéskor ellenőrizni. További információért telefonon lehet kapcsolatba lépni a kolostorral a 0250.860.071-es számon (kapcsolattartó személy: Ecaterina szerzetesnő).

Egy teljes látogatáshoz ajánlott idő minimum 60-90 perc, azonban az egész együttes — a nagytemplom, a betegház, a két remetelak, a paraklisz, Dionisie pavilonja és a múzeum — teljes élvezetéhez ajánlott másfél és két óra között időt szánni. A látogatókat arra kérik, hogy tartsanak tiszteletteljes, aktív ortodox kultikus helyhez illő öltözetet, és tartsák be a helyszínen kifüggesztett fotózási szabályokat. A vallási szertartásokon — különösen a vecsernyén vagy a liturgián — való részvétel különleges szellemi élményt nyújt, lehetővé téve a bizánci énekek meghallgatását egy 17. századi építészeti környezetben.

A látogató élménye a harangtorony boltozata alatt való áthaladással kezdődik, a vaspántokkal díszített nagy fa kapun keresztül, eredeti formájában megőrizve. A belső udvaron egy lassú séta felfedi az együttes kivételes koherenciáját: az íves előcsarnokok, a faragott oszlopok, a fonott kötél motívumú ablakok, a sokszögű tornyok, amelyek az ég felé emelkednek. A nagytemplom, amelynek védőszentjei Szent Konstantin és Szent Ilona császárok, lenyűgöző arányaival és homlokzatainak díszítő gazdagságával. Belül az 1692-1694-es eredeti freskók mély áhítat légkörét teremtik, míg a hársfából készült aranyozott ikonosztáz, a Cantacuzinók címerével díszített fejedelmi szék és az ezüst gyertyatartók — amelyeket Velencéből és Bécsből hoztak — felfedik az alapító kifinomult ízlését és kapcsolatait Európa nagy kulturális központjaival.

A betegház látogatása, amely kevésbé ismert, de ugyanolyan művészi értékű, lehetőséget ad Preda és Marin mesterek freskófestményének megcsodálására. A Szent Apostolok remetelak és a Szent István remetelak, amelyek a közelben találhatók, teljessé teszik egy kivételes kiterjedésű kolostoregyüttes képét. Dionisie pavilonja, kőcsipkéjével és beágyazott címerjelvényeivel olyan építészeti meglepetés, amely elbűvöli minden művészetszerető tekintetét. A múzeum, amely a korábbi fejedelmi házak három termében van berendezve, fatáblás ikonok, ritka könyvek, kultikus tárgyak és liturgikus hímzések gyűjteményét őrzi, többségük a 16-19. századból származik, perspektívát nyújtva a évszázadok során felhalmozott örökségi gazdagságra.

A fő ünnepek, amelyeken érdemes részt venni, a kolostor védőszentje — május 21., Szent Konstantin és Szent Ilona császárok — és Szent Constantin Brâncoveanu napja — augusztus 16., amikor fiaival és Ianache tanácsadóval együtt ünneplik. Emellett a vecsernye vagy a liturgia szertartásán való részvétel lehetőséget ad bizánci énekek meghallgatására egy hiteles környezetben, távol a turisztikai tömegtől.

A Hurezi kolostor egy kivételes kulturális útvonalba illeszkedik a hegy alatti Olteniában. A közelben számos más értékes kolostor és remetelak található: Cozia kolostor, Govora kolostor, Bistrița kolostor, Arnota kolostor, Dintr-un Lemn kolostor (a világ első kőből készült fatemplomával), Pătrunsa kolostor, Polovragi kolostor, Băile Olănești üdülőhely és Băile Govora üdülőhely. Horezu városa, amelynek kerámiai hagyománya az UNESCO szellemi kulturális örökségének része, lehetőséget ad hagyományos kerámia tárgyak vásárlására, amelyeket helyi mesterek készítenek évszázados technikákkal.

Azok számára, akik mélyebben szeretnék felfedezni ennek a helynek az európai kapcsolatait, ajánlott Râmnicu Vâlcea városának meglátogatása (körülbelül 50 km-re keletre), a Megyei Történeti Múzeummal és számos más történelmi műemlékkel, vagy Târgu Jiu városának meglátogatása, Constantin Brâncuși szobrászati együttesével — a román kultúra egy másik óriásával, aki, Brâncoveanuhoz hasonlóan, sikerült hidat teremtenie a helyi hagyomány és az egyetemes művészet között.

A Hurezi kolostor mindezeken az évszázadokon át olyan hely marad, ahol Európa története — nagy birodalmaival, reneszánszával, barokkjával, vallási drámájával és humanista törekvéseivel — találkozik a keleti ortodoxia mély szellemiségével. A mai európai látogató számára e kolostor kapuján való átlépés azt jelenti, hogy belép egy közös kulturális emlékezet szentélyébe, ahol minden kő, minden freskó, minden ikon és minden régi könyv egy olyan civilizációról beszél, amely tudta ötvözni a hitet a szépséggel, a hagyományt az újítással, a Keletet a Nyugattal.